Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


20. Vereség

2008.02.27

A következő héten Piton próbált nem gondolni Hermionére. Na jó. Próbálta kevésbé feltűnően stírölni a dekoltázsát. Minden esetre időt akart adni a lánynak. Lássa csak a különbséget közte és Ron között!



Dumbledore professzor elkérte tőle a szívügyi tanácsadás emlékét, és a Merengőben megmutatta Minervának, hogy tudja, mi történt. Később az igazgató azt mondta Pitonnak, hogy elégedett McGalagony reakciójával.



"Nem tudom, hogy ki volt az az idióta, akit meg tudott fűzni erre a feladatra, Albus. Abban viszont biztos vagyok, hogy tudja mit csinál, még akkor is, ha olyan nyers, mint a friss sárkányhús."



Piton is kellőképpen elégedett volt, főleg, hogy egy ideig nem kell majd nővé változnia. A kellemetlen emléket megpróbálta az agya hátsó szegletébe száműzni, és ebben nagy segítségére volt a szinte minden estére beiktatott kviddicsedzés.



A csapat nagyon szépen fejlődött. Igaz, egyszer a mardekárosok megjelentek, hogy bosszút álljanak a mezeikkel elkövetett sérelemért, de, miután Piton és Ron néhányuknak összezsugorították az alsónacijukat, hamarosan elkotródtak.

Esténként, amikor fáradtan, sárosan (jó széles nyomot hagyva Frics kedvéért) felmentek a Griffendél-toronyba, még sokáig latolgatták a csapat megnövekedett esélyeit a kupára. A toronyban senkiben nem hagyott semmi kétséget, hogy győzni fognak.



Seamust azonban nem érdekelte a közelgő meccs.



- Te... Antonius... Beszélhetnénk? - kérdezte.



- Persze, mondjad nyugodtan - felelte Piton, és belekortyolt a vajsörébe, le sem véve a tekintetét a rögtönzött bábelőadásról, amit Colin és Dennis rendezett. (A báb-Olívia McGalagony épp megtaposta az igazgató gumicukrait, aki nagyon letaglózottnak tűnt).



- De... négyszemközt.



Piton felsóhajtott. Tudta, hogy egyszer még a jó szíve fogja sírba vinni. Amikor még tanár volt, meg kellett volna buktatnia az összeset, még elsőben megszabadulni tőlük. De most már késő, a túl humánus módszereinek hála, itt vannak. Pedig szerette volna megnézni az előadást.



A paraván előtt hirtelen megjelent a báb-Frics, és behízelgő hangon felajánlotta a báb-Pitonnak, hogy segít extraerős zsíroldóval lemosni az arcát.

Piton rájött, hogy tulajdonképpen unalmas a műsor, és sokkal jobb lenne Seamus szívügyi problémáit hallgatnia.



- Menjünk...



Kerestek a közelben egy üres tantermet. A folyosó végén találtak egyet (na jó, nem volt üres, de a két fogas frizbivel szórakozó elsőst Piton a fülénél fogva kihajította). Amikor becsukta maga mögött az ajtót, némítő bűbájt tett rá - tudta, hogy a gyerekek hallgatózni fognak.



- Nos... mi a baj?



- Antonius... én azt hiszem, szerelmes vagyok.

Piton elhúzta a száját. Ezek után valami sokkal komolyabbra számított.



- Nem hiszem, hogy van bárki is az iskolában, aki ne tudna róla.



Seamus rémült arcot vágott.



- Elvégre két hete minden sarkon beléd és Padmába botlottam...



- Nem... nem Padmába. Rájöttem, hogy nem ő az igazi, és ... szakítottam vele.



Ezen meglepődött az egykori tanár.



- Hanem?



- De... ugye megígéred, hogy... nem mondod el senkinek? És nem fogsz kinevetni?



Piton megfogadta, hogy akkor sem fog szörnyülködni, ha Frics vagy Hagrid a kiszemelt.



- Számíthatsz rám - felelte. Mit nem adott volna Minerva egy ilyen pletykáért annak idején... Ő és Pomona... hah! Előbb tudták, hogy kik járnak, mint ők maguk.



- Viába.



Perselusnak leesett az álla.



- Kibe? - biztosra vette, hogy rosszul hall.



- Olívia McGalagonyba - ismételte, és elvörösödött. - Biztos emlékszel még, hogy megkértél, hogy táncoljak vele - Piton nem felejtette el. Azt annál inkább, hogy neki kellene a fiú esszéit írni.



- Sajnálom az esszéket...



- Kit érdekel? Úgy értem, kinek kell még külön valami? Hajnali háromig táncoltunk - Piton legfeljebb egyre tippelt volna. - Miért nem mondtad soha, hogy ilyen csodás humora van? Pedig te voltál büntetőmunkán is! És a lába...!



Azért, drága fiam, mert nekem nincs nagymama komplexusom, és rémálmaimban sem kívántam viszonthallani a megjegyzéseit. De ha neked ez kell... azt tudtam, hogy a griffendélesek nem teljesen normálisak, de azt nem gondoltam volna, hogy mazochisták is.



- Nem gondoltam, hogy esetleg....



- Antonius, mit csináljak? Először csak azt hittem, hogy biztosan elment az eszem. És vártam, hogy majd csak elmúlik. De a bál már két hete volt, és azóta minden este csak...



Elsőre hitted jól…



- Oké, a részletekre nem vagyok kíváncsi! - folytotta belé a szót. Elég sok kellemetlen pillanatot szerzett már neki a tanárnő, nem kívánt továbbiakat is begyűjteni hozzá.



- Szóval, mit tegyek?



Ekkor az ajtó előtt iszonyatos ordítás hangzott fel, és dobogó hangok jelezték, hogy két ember futva távozik. Seamus akkorát ugrott, hogy magára rántotta a krétatartót.



- Ne izgulj, ez csak egy hatékony védekező-bűbáj a nem kívánatos leselkedők ellen. Ha be akarnak nézni a kulcslyukon, szemen böki őket egy bűbáj. Felteszem a gyengélkedőre siettek. - Piton csoporttársa rémült arcát látva hozzátette - ne aggódj, nem lett a két kis taknyos elsősnek semmi baja.



- Szóval, mit tegyek Viával? Adjak neki szerenádot?



- Csak ha a következő hónapot Friccsel akarod tölteni büntetésben, amiért takarodó után elhagytad a tornyot, és azt szeretnéd, ha az egész iskola tudná, hogy...



- Rendben, megértettem! De akkor...?



- Írj neki levelet!



- Szerelemes levelet?



- Azt. Egyenlőre mehet név nélkül, és akkor, ha nem tetszik neki sincs baj. Ha meg igen, később elmondhatod, hogy diák vagy. Ha ez sem zavarja, akkor leírhatod, hogy te vagy az. Ha zavarja, felszívódsz anélkül, hogy tudná, te voltál.



-Oh... ez jó ötlet! És mit írjak neki? Mit szólsz ahhoz, hogy: Magának olyan formás lábai vannak, hogy a kannibálok csorgó nyállal futnának utá...



- Nem egészen ilyesmire gondoltam...



- Vagy akkor az, hogy: Mióta a bálon láttam, csak a melléről álmodom...



- Mit szólnál ahhoz, ha mondjuk én írnám meg?



Drága Via,

Bocsásson meg nekem, hogy így ismeretlenül levelemmel zaklatom, de el kell mondanom. Nem tehetek róla, Ön rabul ejtette szívemet.

Nem tudok másra gondolni, csak Önre, és esténként látom a kecses mozdolutatt, étkezésekkor csak Önön függnek szemeim. Hangja muzsika fülemnek, szebben a madarak sem énekelnek!

Kérem, ne lökjön el ismeretlenül, én hűn epekedem Ön után!

Az ön titkos hódolója



- Hű, ez tök jó lett!



Piton halványan elmosolyodott. Még szép...

---

Másnap reggel Seamus idegesen várta a postabaglyok érkezését. A tekintetét le sem vette a tanári asztalról (Piton gondosan a tányérjára meredt. Semmi szüksége nem volt arra, hogy McGalagony el találja kapni a tekintetét, ha elolvasta a levelet.) (Talán ennek volt köszönhető, hogy egyikőjük sem vette észre, amikor Colin a hátukra ragasztotta a „temess el élve!” feliratot).



Amikor az ablakon huhogva berepültek a postások, Seamus akkorát ugrott, hogy mindent lerántott az asztalról (Hermione elmélyülten olvasta a könyvét, és csak akkor volt hajlandó felnézni, amikor a párolt brokkolipüré beterítette a lapokat.) Colin féllábon ugrált körbe-körbe, ugyanis az egyik súlyos tál a lábára esett. A griffendélesek úsztak a brokkolipürében, és a mardekárosok rosszindulatú megjegyzéseiben. (Egészen addig, amíg Piton nem tartott búvártanfolyamot Malfoynak az ő asztalukon lévő edényben.)



A tanári asztalnál azonnal észrevették a felfordulást, és a bűnösök hamarosan menekülőre fogták, amikor McGalagony professzor megindult feléjük, így sem Perselus, sem Seamus nem láthatta, amikor Olívia gyanakodva kibontotta az ölébe pottyantott rózsaszín borítékot, majd önelégült arccal zsebre tette a levelet.

---

- Jól, van, fiúk, lányok - kezdte Harry a beszédet.



- Oh, Ron - idétlenkedett Colin - nem is mondtad, hogy mostantól te is lány vagy...



- Igazán szólhattál volna - folytatta Dennis...- annyi jó sminktippünk lett volna!



- Igen, amivel eltüntethetted volna a ragyáidat...



Harry nem tudta mire vélni a testvérek viselkedését, hacsak nem szenvednek heveny hülyeségben. Ugyanakkor két és fél hónap alatt neki is illet volna rájönnie, hogy csak egy lány van a csapatban. Tehát a fiúk lányok megszólítás…



Ron kivételével mindenki jól szórakozott.



- Szóval - fojtotta belé Harry a szót Ronba. Nem akart veszekedést. - Azt akartam mondani, hogy hamarosan itt a meccs, és ez az utolsó alkalmunk edzeni, úgyhogy mindenki adjon bele apait, anyait, és vigyázzatok magatokra!



- Óvatosak leszünk, cicafiú! - folytatta Colin tetetett lányos hangon.



- Rendben - nézett rá Harry komolyan - lehet gondoskodni róla, hogy ti is használhassátok a női öltözőt. Szerintem Madam Pomfreynak semmi kifogása egy amputálás ellen.



A továbbiakban a testvérek (tőlük telhetően) normálisan viselkedtek.

---

Antonius, Ginny, Dean! Karvalyfej, alsódobás, Colin, üsd el azt a gurkót! Dennis vigyázz a másikkal! Vége!

Piton lepasszolta a labdát Deannek de Ginnyitől hamarosan visszakapta, és épp azon volt, hogy próbára tegye Ron őrzői képességeit, amikor hátulról iszonyatos üvöltés hallatszott. Megfordult, és még látta, ahogy Colin vércsíkot húzva maga után eldől a seprűjéről.



Hamarosan az egész csapat a (megbűvölt ruhának köszönhetően) lassan ereszkedő Colin felé száguldott, Dennist kivéve, aki olyan fehér volt, mint a fal.



Harry elővarázsolt egy hordágyat, Ron pedig fellebegtette a gyengélkedőre a szerencsétlenül járt terelőt, míg Piton odarepült az azóta is egyhelyben lebegő Dennishez, aki láthatóan sokkot kapott. Nagy nehezen leráncigálta a földre.



- Dennis, mi történt? - kérdezte Harry. - Ne aggódj, Madam Pomfrey majd segít rajta, én...



- Megöltem...- suttogta rémülten. - Megöltem a bátyám...



- Nem ölted meg - próbálta Harry nyugtatni - még lélegzett, amikor Ron elvitte...



- Nem akartam bántani... csak játszottunk... - a fiú láthatóan egy szót sem hallott abból, ami körülötte zajlott. - és mondtam neki, hogy azt sem tudná kivédeni, ha fejbe vágnám ütővel... és kinevetett, és fejbe vágtam... nem akartam...



Ginny és Dean felkísérték a gyengélkedőre, Harry és Piton pedig elkeseredetten egymásra néztek. Terelők nélkül... a Hollóhátasok ki fogják lapítani őket.

---

A meccs reggelén a hangulat igen jó volt. De nem a griffendélesek asztalánál. A hollóhátasok vidáman készültek a meccsre, a mardekárosok meg akár Britney Spearsnek is szurkolnának, ha a Griffendél ellen játszik.



- Ne aggódjatok - mondta Harry, saját magának is inkább csak megnyugtatásként. - Rengeteg jó technikát tanultunk, hogy kitérjünk a gurkók elől, és nekünk van olyan kommunikációs rendszerünk, amiről a hollóhátasok nem tudnak.



- Ezt magyarázd meg a gurkóknak - felelte Piton szkeptikusan.



Megindultak a pályára, és a megafonban egy jól ismert hang csendült fel. Vagy inkább, nyekegni kezdett.



- Potter, Weasley, Weasley, Thomas és Allyway szánalmas csapata játszik a Griffendél színeiben. Sosem tartottam sokra Pottert, de azt nem gondoltam volna, hogy hétig nem tud elszámolni. Az még Craknak is összejön, jobb napjain.

A csapat felkapta a fejét, és azonnal látszott, hogy nem tévedtek. A görényfiú ült a megafonnál.



- Ha! Nincsenek terelőik. Ez rövid meccs lesz!



- Malfoy!



- Igen tanárnő... Madam Hooch érkezik a pályára, a csapatkapitányok kezet fognak. Potter ezek után rohanhat a gyengélkedőre, Alice biztosan összetörte az ujjait. Remélem meglékelik a gurkók a kopo...

Piton erős késztetést érzett, hogy egy baltával vegye jobb belátásra Malfoyt.



- Malfoy, nem szólok többször!



A meccs elkezdődött, és a mardekárosok és Malfoy legnagyobb örömére valóban komoly nehézségeik voltak a terelőik nélkül. Alig tíz perc alatt valamennyien szereztek pár sérülést, és alig tudták megszerezni a kvaffot. Harry egyszer meglátta a cikeszt, de két gurkónak köszönhetően (amik Malfoy legnagyobb örömére kis híján betörték a fejét) elszalasztotta, és nem sikerült rövidre zárniuk a kínos mérkőzést.



Még fél órával azután, hogy a vert sereg lekullogott a pályáról, Malfoy még mindig a gyászos eredményüket kiabálta a megafonba: A Hollóhát győzött 420 -40 re.



A csapat elkeseredetten ücsörgött az öltözőben.



- Nem lett volna így, ha vannak terelőink...



- Persze, erre a hülye is rájött volna! Csakhogy még rosszabb lett volna, ha valami idótát ültetünk seprűre, az legalább kiszámíthatatlan is - mondta Ginny, és megindult az ajtó felé, zsebkendőt szorítva vérző orrához. - Legjobb lesz, ha felmegyünk Madam Pomfreyhoz...



- Utána van kedve valakinek elhallgattatni Malfoyt? - kérdezte Ron.



A matróna már várta őket.



- Itt van Potter? Hála az égnek, gyorsabban is jöhettetek volna. Hallottam, hogy eltörték az ujjait.

Az egész csapat együttes tiltakozása kellett, hogy a matróna ne akarja minden áron megbűvölni a kis túlélő ujjait. Ugyanakkor lehetősége volt rendbe tenni Ron vállát, Harry bokáját, Dean csuklóját és Piton könyökét.



Amikor a bájitaltanár utolsóként elhagyta a gyengélkedőt, Colin még mindig nem tért magához, Dennist pedig hat ökörrel sem lehetett volna elvontatni mellőle. Útközben totál véletlenül a pince felé kanyarodott, és egyáltalán nem szándékosan kiszórt a mardekárosok klubhelyiségének bejárata előtt egy doboz láthatatlan, minden cipőt átütő Jancsiszeget.



A klubhelyiségben halotti hangulat fogadta. A csapattagok ott ültek a tűz körül, és a többiek is komoran hallgattak. Az is csak pár percre dobta fel a hangulatot, amikor Neville befutott, és közölte, hogy Malfoy és professzor Trelawney a gyengélkedőn vannak, mert beleléptek valami láthatatlan szögbe.

Piton nem akarta tudni mit akart a mardekárosoktól a jósnő. Bár az is lehet, hogy csak keresett egy olyan vázát, amit még nem rakott tele a sherrys süvegekkel.

Hermione a sarokban tanult. Ron odament hozzá.



- Ne búslakodj, 'Mione - mondta leverten. - Majd legközelebb ...



- Nem búslakodom - felelte - csak meg kell írnom hétfőre ezt a ... Úgy értem, persze, nem örülök neki, hogy vesztettünk, és remélem Colin is jobban lesz, de ez csak egy játék, nem?



Az egész torony úgy nézett rá, mint egy elmebetegre.



- Mi az, hogy ez csak egy játék? - üvöltötte Ron. - A kviddics... a kviddics A SPORT! A legjobb! Az egyetlen... Az egyetlen, ami miatt érdemes Roxfortba járni, és...



A toronyban olyan csend volt, hogy egy légy zümmögését is hallani lehetett volna.

Ez már Hermionének sem tetszett.



- Nézd, Ron. Lehet, hogy nektek nagyon fontos a kupa...



- NEKED TALÁN NEM SZÁMÍT?



- De számít - felelte ijedten - csakhogy nem ebből fogsz megélni! Ha komolyan auror akarsz lenni, többet kellene tanulnod! A felvételin nem azt fogják kérdezni, megnyerted-e a kviddics...



- Szerinted én nem tanulok eleget?!

Piton megpróbált nem túl elégedett képet vágni a helyzet alakulásán.



- De, csak azt akarom mondani, hogy nem fog számítani, hogy hány gólt védtél ki, hanem...

Mindenki döbbenten hallgatott.



- Hermione - zihálta Ron - lehet, hogy te sokkal okosabb vagy nálunk, de attól még nem kellene felsőbbségesen az orrunk alá dörzsölnöd!



- Én nem dörzsölök semmit az orrod alá! - csattant fel a lány is. - A te bajod, ha te nem akarsz tanulni! Nekem is fontos a kviddics, de nem az irányítja az életemet! Jobb lenne, ha ezen elgondolkodnál!

Hermione felpattant, és a szobájuk felé vezető lépcsőhöz viharzott.



Ron utána kiabált:

- Menj csak, és dugd az orrod a könyveidbe! Más úgysem számít neked! Menj feleségül az egyikhez! Ha majd egy szép napon arra ébredsz, hogy vénkisasszony maradtál, és nincs senkid, nincsenek barátaid, jól fog jönni! Vagy az is lehet, hogy már meg is tetted! Elvégre az a legfontosabb, nem? Milyen gyerekeitek fognak születni? Felteszem, van olyan szerető, mint én...



Piton erős késztetést érzett rá, hogy kihajítsa a Weasley gyereket, de nem akarta elrontani a dolgot Hermionéval. Ha most beleavatkozik, mindenki azt hiszi majd, ráhajtott. És Hermione emiatt nem fog járni vele.



Hermione sarkon fordult, és a szeméből folytak a könnyek.



- Ronald Weasley! Nem tehetek róla, hogy elvesztettétek a meccset! Vedd tudomásul, hogy te vagy a legérzéketlenebb tahó, akit a hátán hordott a föld! Végeztem veled! Köztünk nincs semmi! Már rég meg kellett volna tennem... Nem így akartam megmondani, hogy elegem volt belőled, de te kihoztad belőlem! Menj, és keress magadnak egy csinibabát, aki nem tud olvasni, és vigasztalódj vele! - azzal sarkon fordult, és elrohant.



- Ostoba liba - vetette oda Ron, és lehuppant Harry mellé a székbe. Perselus látta, hogy a kis túlélő inkább leharapná a nyelvét, mit hogy mondjon valamit. Nem volt szüksége rá, hogy megint összevesszen a legjobb barátjával...



- Mit bámulsz rám? - mordult Pitonra egy perc múlva, amikor a bájitaltanár a tűzbe révedt.



- Rád se néztem....



- De néztél!



Ezt mindenki jó indoknak látta, hogy magára hagyja a sértett lelkű őrzőt, és elvonuljon aludni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.