Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9. A férfi, aki megértette a nőket

2008.02.26

Piton felnyalábolta a törölközőjét, pizsamáját, fürdőköpenyét, és egykedvűen slattyogott a két lelkes griffendéles után, csendben átkozva saját magát, amiért legalább néha nem tudja befogni a saját száját.

Időközben megérkeztek a fürdőhöz, és Harry elmotyogta a jelszót (bőrradír), majd beléptek. Perselus, amikor diák volt, mit nem adott volna érte, hogy itt fürödhessen. Most, hogy itt volt, mit nem adott volna érte, hogy ne kelljen itt lennie. Elgondolkodva körbenézett, majd elindult, és kinyitotta a csapokat a medence mentén. Megvárta, amíg szinte teljesen tele lesz, majd egy sarokban levetkőzött, és lebukott a színes víz alá, hogy Ron és Harry, akik időközben egymás fröccsölésével voltak elfoglalva, ne lássák. Épp kezdte volna elengedni magát, és fontolóra venni, hogy úszik egy-két kört, amikor felvágódott az ajtó, és Dean, Seamus, Neville sereglettek be rajta. A tanár kétségbeesetten a pálcája után kapott, és a víz alatt elővarázsolt egy fürdőnadrágot, amitől sokkal jobban érezte magát.

Ron a tanár döbbent kifejezését félreértve magyarázkodni kezdett.

- Jaj, bocs, neked még nem szóltunk! Minden szombat este van jelszócsere a fürdőben, és ötödik óta, minden héten ezen a napon vízicsatát rendezünk! Ilyenkor mindenkinek szólunk a toronyból, hogy mi a jelszó. Holnap már úgy sem fogják tudni használni!

Piton vörös lett, mint a rák. Ugye ezek nem akarnak egy szál mosolyban futkározni? Aggódva körbenézett, és a gyanúja beigazolódni látszott. Hirtelen felkapta a pálcáját, és a törölközőjét ledobni készülő Neville-re szegezte.

- Ne mozdulj, Longbottom! - a fiú ijedtében mozdulatlanná dermedt, de megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor megérezte, hogy a becsapódó bűbáj csak egy fürdőnadrágot varázsolt köréje.

Miután ledobta a törölközőjét, a többiek hangosan felnevettek, de nem tiltakoztak a bájitaltanár kívánsága ellen. Csak összenéztek, és megvonták a vállukat.

- Vigyázat, jövök!!!!! - kiabálta Dean, és nekifutásból hatalmas talpast ugrott a medencébe, hogy fröcskölt minden felé a víz.

Nemsokára a bájitaltanár megtanulta, hogyan lehet egy kis bűbájjal a hógolyó mintájára vízgolyót készíteni, kis szökőárat korbácsolni egy mozdulattal, de Harrynél és Deannél felismerte a muggliismeret könyv alapján a vízipisztolyt, egy idő után pedig Ron elővarázsolt egy szintén nagyon muglinak tűnő meredek és kanyargós csúszdát. Amikor a Dean kérésére rendezett műugró bajnokságot a Neville - Harry páros megnyerte, (a feledékeny fiú megcsúszott a vizes kövön, nekitántorodott Harrynek, és keringő-szerű, tántorgó mozgással próbálták visszanyerni az egyensúlyukat, de végül beleplaccsantak a vízbe.) - Ron kiabálni kezdett:

- Előadás! Előadás! - Erre mindenki rohangálni kezdett, és leültek a medence szélére. Addigra a padlón mindenhol állt víz, mintha Hisztis Myrtle árasztotta volna el.

- Mint tudjátok, ez az egyetlen hely, ahová a lányok nem jöhetnek utánunk, így itt tartja előadássorozatát a Griffendél-torony híres fiú-hatosa, "A lányok érthetetlen dolgainak megértése, avagy a lehetetlen megkísérlése" címmel. Dobpergést! - Erre mindenki a lábával csapkodni kezdte a vizet, mintha hátúszás tempóját gyakorolnák, Piton engedelmesen utánozta őket. - A mai előadónk, a világszerte ismert férfi, Az Ember, Aki Megértette A Nőket! Köszöntsétek sok szeretettel Antonius Allywayt!

Ron ezzel visszaült a helyére, és Dean noszogatására Perselus felállt, és beszélni kezdett. Jobbára azokat mondta el, amit minden kémnek tudnia kell egy nőről, ha életben akar maradni. Pláne, ha Bellatrix Lestrange is a társaságban van...

Az előadást leesett állal hallgatták.

- Hé! Ezt.. Ismerem! Szóval ezért volt Parvati olyan dühös!

- Ah, micsoda idióta gondolatmenet! Az első lányt biztos a fejére ejtették...

----

Piton az előadás végeztével visszaindult a saját fürdőjébe. Az este nem volt elviselhetetlen... Na jó, nem is volt rossz... Na jó, piszok jól szórakozott, amíg a tengeri csata tartott, de ez nem jelentette azt, hogy olyan illatosan akart mászkálni, mint aki egy teljes illatszerüzlet kínálatát fújta magára. Egy illatsemlegesítő - saját készítésű - tusfürdővel bezárkózott, és magában azon gondolkodott, hogy vajon a Mardekárban miért nem rendeztek soha a diákok ilyen közös programokat.

---

A vasárnap reggel, a késői fürdésnek köszönhetően, korán eljött, főleg, hogy Hermione sikítva bemenekült a szobájukba, és bereteszelte maga mögött az ajtót. Mindenki azonnal felébredt, és Piton ösztönösen a pálcája után kapott, de Ron hamar ott termett a lány mellett.

- Hermione? Mi történt?

- Egy... egy hatalmas szőrös pók van a klubhelyiségben! - dadogta rémülten. Ron láthatóan elsápadt, és olyan messze hátrált az ajtótól, ahogy csak tudott. Neville kuncogni kezdett.

- Mégis, mekkora? - kérdezte Dean vigyorogva. - Mint a tenyerem?

- Nem, mint Hagrid tenyere! - Erre Dean abbahagyta a nevetést, és Seamus is aggódó pillantásokat vetett az ajtó felé.

Piton és Harry összenéztek. A szemüveges gyerek megvonta a vállát.

- Felőlem...

Az ajtóban azonban előre engedte Pitont:

- Csak utánad... - Az egykori bájitaltanár gyanakodva végigmérte Harryt, de szó nélkül leindult a lépcsőn. Amikor leért, azonnal látta, mi a baj: valaki egy szerencsétlen kis keresztes pókot kukafedő méretűre duzzasztott. Míg Harry a nevetéstől az oldalát fogva nagy nehezen összezsugorította, Piton kihalászta a sarokból - a fülénél fogva - a felettébb jól szórakozó elkövetőt.

- Azt hiszem - mondta tetetett komolysággal Harry elé cibálva - az iskolaelsőnek lesz hozzád egy-két szava, fiatalember.

A harmadikos fiú még mindig vigyorgott. A két hetedikes tekintete találkozott, és Harry bólintott, hogy vette a lapot.

- Nos, én is azt hiszem, hogy egy büntetés helyénvaló lenne. Ugyanis ha tudni szeretnéd, eddig aludtam, és nem szeretek sikítozásra ébredni. - gonosz mosolyra húzódott a szája - Holnap estére írsz nekem egy esszét, legalább két oldal terjedelemben, a " 100 dolog, amit szeretünk Argus Fricsben " címmel.

A gyerek arcáról lehervadt a mosoly, Harryék pedig visszaindultak a hálótermükbe, Piton kezében a kis pókkal.

- Ó, bátor Griffendéles, íme borzalmas ellenséged! - mondta színpadiasan, és Hermione vállára rakta a pókot. Ron távolabb húzódott, a lány pedig türelmetlenül lesöpörte az állatot a válláról, egyenesen Ron takarójára, aki erre felpattant és Harry ágyához hátrált. Hermione egy türelmetlen mozdulattal kilapította.

- Egyáltalán nem volt vicces! - felelte sértődötten, és távozni készült.

- Szerintem sem - felelte Piton. - Tudod, én még szerettem volna aludni. Mindenesetre egy sikítószellem elbújhat melletted szégyenében. Derricket meg elkaptuk.

- Igen! - folytatta vigyorogva Harry. - Ha holnap este jól akartok szórakozni, gyertek a klubhelyiségbe, és felolvasom Derrick esszéjét, melynek címe: 100 dolog, amit szeretünk Argus Fricsben!

Hermione elmosolyodott, és az ajtó felé indult, amikor Ron megszólalt:

- Hermione?

- Igen?

- Mondtam már, hogy... hmm... nagyon csinos az új pulóvered?

A lány elvörösödött.

- Köszönöm Ron. Ne haragudj, mennem kell, még rengeteg dolgom van... - azzal távozott.

Dean és Seamus morogva visszafeküdtek aludni, Neville ijedten felugrott, és kapkodva öltözni kezdett, mert elfelejtette, hogy megígérte Bimbának, hogy segít neki megmetszeni a fúriafűzt. Piton megpróbált aludni, de nem tudott, így inkább felöltözött, és lement reggelizni. A Nagyteremben lehuppant az első üres székre, Ron mellé, aki úgy festett, mint akit leforráztak.

- Miért? Magyarázd meg nekem, miért hagyott ott?

Perselus felsóhajtott, és töltött magának egy pohár teát.

- Ronald Weasley! Ha így, mindenki előtt dicsérsz meg egy lányt, zavarba hozod! Akkor mondd neki, amikor csak legfeljebb egy valaki hallja még! És ne várj arra, hogy elhívjon randizni, az a te dolgod!

- Ki mondta, hogy én...?

- Ron - szólt bele Harry - a szeplős arcodra keresztbe rá van írva, hogy belezúgtál Hermionébe!

- Szóval, mit tanácsolsz, hogyan hívjam el?

---

Piton aznap délelőtt felment az igazgatóhoz, hogy megbeszéljék a következő jóslatát.

- Ah, Perselus! Már vártalak! Kérlek, foglalj helyet, és...

- Köszönöm, Albus. Nem. Kérek. Citromport.

Az öreg varázsló arca kissé elkomorult, de nem szólt semmit, csak előhúzott egy zacskót a zsebéből.

- Most, hogy mondja, azzal is kínálhattam volna, de tutti-fruttival akartam eredetileg. Egy kitűnő mugli édesség, bár felteszem, ezt maga is tudja.

- ALBUS!

- Rendben, rendben - sóhajtott, és elvette a zacskót morcosnak tűnő kollégája orra alól. - Tulajdonképpen azért hívattam, mert szükségem van minden információjára, amit Rookwoodról összeszedett.

- Hát megpróbálom elmondani, de tudhatom, hogy mire kell?

- Sajnálom, de ezt nem árulhatom el. Voldemort tervez valamit, de még nem lehetek biztos benne, hogy mit. Nem akarom, hogy visszajusson hozzá. Ha pedig nem tervezte, nem akarok ötleteket adni neki. Így is épp elég lesz. Inkább mesélj, hogy telt az első heted. Azt hiszem, kellőképpen mozgalmas volt.

- Igen... Az az idióta Roger... hogy tudta felvenni, Albus?

- Maga is tudja, hogy rajta kívül csak Stan Shunpike jelentkezett. És igazán Perselus, nem mondhatja, hogy olyan borzalmasan rossz tanár - folytatta szelíden az igazgató. - Csak egy kis vidámságot akart vinni az órá...

- Albus! Azt vártam volna, hogy legalább maga megérti! Maga, aki épp úgy végigharcolta ezt a háborút, mint én! Magának is voltak veszteségei, nem csak nekem! Amit pedig ez az idióta csinált, az nem volt más, mint az egész életem kifigurázása! Tizenhét évesen elkövettem egy hibát, amit egy év múlva megbántam, utána pedig folytonos feszültségben és rettegésben éltem, hogy mikor kell visszamennem a Sötét Nagyúrhoz, hogy holnap fel fogok-e ébredni egyáltalán! Ő nem csúszott a földön előtte, bizonytalanul, hogy valaha felállhat-e újra, hogy nem kínozzák meg unalomból, vagy dühből, vagy valamiért, amiről nem tehet, ő nem látta, hogy kínoznak és ölnek meg valakit, hogy bánnak el egy árulóval! Hogy hogyan támadnak az ártatlanokra, őt nem kísértik éjszakánként az ártatlan halottak rémképei!

- Perselus, én megértem, de...

- Mit ért meg, mit ért meg Albus? Kellett magának valaha térden csúszni egy sokkalta erősebb varázsló lába előtt, halálfélelemben? Kellett magának perceken keresztül tűrnie a cruciót, anélkül, hogy megpróbálhatott volna védekezni, mert akkor megölik?

- Tudja - szólalt meg Phineas Nigellus hangja - ez a meg nem értettség tinédzser betegség. Drága fiam, maga pedig egész értelmes volt, amíg meg nem fiatalodott. Azt mondja meg...

- Köszönöm, Phineas, elég volt! - szakította félbe Dumbledore. - Perselus, igaza van. Majd intézkedek, és szerzek egy új tanárt. És beszélek a griffendélesekkel, hogy Roger önként akarjon majd távozni.

Perselus még dühösen fújtatott, de remegve hátrahanyatlott a székében.

- Semmi baj. Időnként magának is ki kell engednie a gőzt. De meséljen, élvezte a párnacsatát?

----

Piton a Griffendél klubhelyisége felé baktatott azon töprengve hogy hogyan ejthetné el a többiek előtt, hogy Flitwick röpdolgozatot akar íratni. Befordult egy folyosón, és a földbe gyökerezett a lába. A folyosó közepén Hermione és Ron csókolóztak, annyira elmélyülten, hogy azt sem vették volna észre, ha egy trollhorda masírozik el mellettük narancssárga kviddicstalárban. Piton hátrafordult, és inkább választott egy másik utat a torony felé.

Amikor bemászott a portrélyukon, Pottert egyedül találta a tűzhely előtt.

- Hé! Antonius! Nem láttad Hermionét? Ronnal már mindenhol kerestük...

- Megtalálta - felelte, inkább nem kívánva részletezni.

- Oh, akkor jó. Egész délelőtt kerestük, de nem volt sehol. Se Hagrid, se a könyvtár, se a bagolyház...

Harry hamarosan abbahagyta a felsorolást, amikor Ginny az ölébe telepedett, Piton pedig abban reménykedett, hogy a hálóteremig nem botlik már más csókolózó évfolyamtársába. Amikor azonban meglátta a sarokban Deant és Romilda Vaint, kénytelen volt elismerni, hogy egy hét alatt többet tanított a griffendéles osztálytársainak, mint hat év alatt képes volt bájitaltanból a fejükbe tömni .

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.